boldoggá tehet-e a valakihez tartozás...
ha csak egy percig is tartana, abban az egy percben én lennék a világ legboldogabb embere, hogy  oda tartozhatok ahol válaszok vannak a kérdésekre, ahol kérdések vannak a kimondhatatlanra,  ahol nem kapok se többet se kevesebbet amit megérdemlek. ahol semmi sem jutalom vagy büntetés, csupán színtiszta igazság.. amiből bennem olyan kevés volt/van/lesz.

ha csak egy percig tudnám ugyanezt adni, ha csak egy percre érezné még valaki úgy hogy  mellettem helyet talál.. ha van igazság még, akkor talán úgy lett.

van-e abszolút igazság, van-e célja mindennek, van-e egy valami, amihez minden tettünkkel és döntésünkkel közelítünk, egy mindent beborító tökéletes alapigazsághoz, ami nem az egyének tragédiájától, örömeiről szól, hanem felülír mindent amit gondoltunk..  lehet-e ilyen..