érthetetlen mennyire el tudja nyomni az ember személyiségét ha valaki mellett nem érzi magát  elég okosnak, erősnek, stb.. eltűnik minden  mélység, csak a tiszta bizalom marad. ami valljuk be kevés ahhoz hogy bárkit is hosszabb távon érdekeljen mi van emögött. pont olyan emberek mellett leszel képtelen az értelmes megnyilatkozásokra akiknél némelyest számítana. 
mintha én magam ölném meg saját intellektusom utolsó csíráját is, azzal hogy elfogadom, hogy  valószínűleg keveset ismerek a világból. hiába maradnak továbbra is a gondolatok a fejben.. valahogy nem kívánkozik a közlésük. hogy a csalódástól vagy a csalódás okozásától fél e ilyenkor a lélek gyakorlatilag mindegy, hiszen ilyen irányban mindkettő elkerülhetetlen.
mint egy lassan bekövetkező,végzetes baleset, amiről nem tudod többé levenni a tekinteted...