honnan lehet tudni hogy elül a vihar valaha, hogy van jövője valaminek. hiszen ebben nincs másunk mint a hit és a bizalom, hogy képesek vagyunk alkotni bármit ami értékes. hinni hogy nem csak időleges támaszai vagyunk a világnak, hanem  célt kaphat bármi amit cselekszünk.
vajon egy tizedmásodperc boldogság  kisebb eredmény mint amiért érdemes küzdeni ? 
vannak helyzetek amik annyira végeláthatatlannak tűnnek hogy a végén bármilyen szomjat oltó tavacska jöhetne velünk szembe, végeredményben csak délibábnak hinnénk, és elsétálnánk mellette.. maga az eredmény hogyha felismerjük hogy az út ami eddig nem tartott sehova, mégiscsak vezetett valamerre.. amíg ezt nem tudjuk elfogadni  addig felesleges is lenne  a boldogságot keresi. pedig minden fájdalomban ott van a lehetőség a boldogságra.

ha egy anya elvetél, az ismeretlen, megfoghatatlan és hatalmas szenvedés, de vajon kisebb lenne e ha megszületik a gyermeke de egész életében másokra lenne utalva.. nem mindig  jó hogyha megkapjuk amit akarunk.. sokszor nem arra van igazán szükségünk.  és lehet másoknak sincs rá szüksége..  minden okkal történik..bízni kell, hogy csak azt veszik el tőlünk aminek többé nincs helye az életünkben...

a fájdalom is szülhet boldogságot, mégha oly rövid ideig is tart hogy mire felfognánk elröppen a szemünk elől. maga a megtörhetetlen bizalom, amivel mész előre egy élettől kapott pofon után, ami a lényege..
ez az út tisztít meg igazán, hogy a végén majd megértsd amit meg kell értened.