milyen furcsa, hogy mily látványos a változás ami csupán egy pillanat alatt megy végbe a lelkedben. ahogy lekerülnek a sziklatömbök, elgurulnak az ólomgolyók, szétfolyik a véredben tekergő mérgező higany..  hiábavalók lennének a szavak amik hirdetik, hogy felszabadultál, hiszen az aki a szemedbe néz, üdvözült mosollyal állapítja meg a változást. teljesen idegen ember is képes erre, pedig ők sokszor csak kellékei a világunknak....

és félelmetes a nyitottság, amivel újból hozzáállsz az emberekhez, amivel elfogadod hibáikat. hiszen teljesen irreleváns innentől az ő bűnük számodra. tudod szeretni az idegent is ha mer ember lenni, és teljes megbocsájtással  hallgatod  azt aki nem képes erre.

a béke ami egészen eddig érett a szenvedéstől, kiteljesedik a meg nem érdemelt jutalom miatt érzett örömödben. immár nem kapaszkodsz, nem harcolsz, nem követelsz jogosan.. csupán  élvezed a pillanatot. mindig csak azt amit eléd sodort az élet.
nem rohansz már sehova...  találsz helyet és találtak helyet melletted.. kaptál egy lélegzetvételnyi időt a feléd száguldó romlás előtt...
ne hurcold, ami leválni készül rólad.