Van e különbség  a szájakból elhangzó megváltoztál-ok között.   lehet e valakinek a szemére vetni mint egy rettenet bűnt, hogy az idő, veszteségek, alkoholban úszó éjszakák nyomot hagytak a lelkén.  hisz ki gondolta hogy a szilánkos lélek heg nélkül gyógyul.
minden szemrehányás hiába, a változás sohasem visszaváltható szúrós tekintetekért.... a kérdés csupán annyi bűn e emberként  reagálni az embertelen ürességre...

egy évembe telt erősnek lenni újra.. jobbnak és szerethetőbbnek lenni mint amilyen valaha is voltam.. és visszatekintve átaludtam ezt az egy évet. az utolsó hónapok csak fényt adtak annak amiből olyan sok volt bennem...
mindig magam voltam a változás, akik ismertek tudták.. kinőttem a kezetek közül... sohasem tudtatok igazán megszokni.. hogy ki voltam, vagy kivé válok inkább múlt rajtam, mint rajtatok.. azért gondolom jó elhinni, hogy képesek vagytok formálni bármit ami rajtatok kívül áll... de hogy is érthetné az az ember a változásban rejlő erőt, aki mindig is képtelen volt rá...
a jellem fejlődése nem a hitelesség hiánya... persze hiteltelenséget kiáltani mindig könnyebb lesz, mint felismerni ,hogy lemaradtál valami fontosról ami az életedben történt.