Ha választhatnék szőke lennék, egészen fehér. vagy barna, tudod, már szinte fekete. a bőröm pedig mindegy, csak  groteszk módon képezzen kontrasztot a hajammal, szememmel... énemmel.
ha választhatnék egészen más ember lennék.  nagyon vidám. mindig nevetnék, legalább a szemem... mit nevetnék, kacagnék. ismered te is mire gondolok. amit ha meghall, odatekint az ember. felszabadult és tökéletes pillanatok ékköve az a nevetés. infantilis lennék vagy egészen komoly .. de sohasem méláznék el. mindig figyelnék. a részletekbe vesznék. tudnám, hogy a bárpult mögött milyen képek lógtak a falon, amikor  azt a nagyon finom bort ittuk. emlékszel te is ? nem? nembaj, emlékszem helyetted.
Kicsi lennék.. olyan 150 centi magas, hatalmas szívvel. minden és mindenki helyet kaphatna benne. jutna a jó szavakból mindenkinek aki  vágyik rá. jutna ölelés, jutna mosoly. kifogyhatatlan bizalommal tekintenék mindenkire. milyen naiv.de talán  nem lennék az.
az is lehet, hogy boldog lennék. de nem nagyon érdekelne.  boldog lennék ha boldogok vagytok.
sütiket sütnék, vagy kekszet.. kakaós csigát meg pizzásat. nem szeretném ugyan... ti szeretnétek.
és csak kék kabátot hordanék. néha talán zöldet ,olyan sötétet. de feketét sosem. és kalapot meg törpesarkút. néha szoknyát.
nem félnék attól, hogy felejthető vagyok. nem félnék többet semmitől.
néha lehet, hogy sörszagú lennék, karikás szemű és kócos. de egy cseppet sem zavarna.. tökéletesen tökéletlen lennék..

valahol elveszett.